Ilyentájt sokan emlegetik a "pravoszláv Karácsonyt", s a legtöbb esetben úgy, hogy annak a valósághoz semmi köze...
A témával kapcsolatban Magyarországon, s főleg a magyar sajtóban jelentős mennyiségű tévhit él, sajnos még a színvonalas magyar sajtóban is gyakran olvasni téves információkat. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy Magyarországon kívül mindenki mindennel tisztában lenne a témát illetően, de meggyőződésem, hogy Magyarországon az átlagosnál több a tévhit, s sajnálatos módon a tévhitek egy része erős gyökeret vert. Célom ezért az, hogy a témát körüljárjam, s a tévgyökereket kihúzogassam a magyar talajból.
Először maga az elnevezés! Magyarul használjuk az ortodox kifejezést, s ne a pravoszláv szót, ami - bár a szláv nyelvú ortodoxok így nevezik magukat - magyarul számtalan tévedésre ad lehetőséget. A szláv nyelvekben a szláv népnév és a pravoszláv szó szláv része két különböző szó, az előbbi a szlovo (szó), az utóbbi a szlava (dicsőség) szóból ered, azaz az egyiknek a másikhoz semmi köze.
Sajnálatos módon azonban magyarul a kettő egybeesik, összefonódik, így arra a logikus, de teljesen hibás következtetésre ad lehetőséget, mintha a pravoszláv szónak valamilyen kapcsolata lenne a szlávokkal, mint néppel vagy nyelvvel. Aláhúzom: a pravoszláv szónak semmilyen kapcsolata nincs a szláv népnévvel vagy a szláv nyelvekkel.
A szláv nyelvekben használatos православ (pravoszláv) szó valójában a görög ορθός δόξα (ortosz doxa = helyes dicsőítés) kifejezés szláv nyelvre való lefordítása, tehát a pravoszláv szó a szláv nyelvekben pontosan ugyanezt jelenti: helyesen dicsőít, azaz helyes módon dicsőíti Istent, fordítható akár "igaz hit" formában is.
Látható, hogy a pravoszláv szónak így semmi köze a szlávokhoz. A magyar potenciális kavarodás miatt, ezért az ortodox vagy ortodox keresztény kifejezés javaslandó.
Sajnos a kavarodás nem csak potenciális, már olvastam magyar cikket a pravoszlávok és az ortodoxok harcairól, a keleti szláv és a pravoszláv törzsek történelmi kapcsolatairól, stb.
Magyarországon használatos még a görögkeleti kifejezés. Egy részről ez hibás, mert sem nem feltétlenül görög, sem nem feltétlenül keleti az ortodox kereszténység. Más részről történelmileg ez egy sértő kifejezés, mely a Katolikus Egyház lenéző hozzáállásat testesítette meg az ortodox keresztények irányában. Bár ma már nem sértő cél van a kifejezés használata mögött, sőt egyes magyarországi ortodoxok magukra is használják, jobb a kifejezés kerülése.
A XIX. sz. végéig volt még egy magyar kifejezés az ortodoxokra: nem egyesült keleti, ami szerencsére azóta kihalt, ez egy teljesen katolikus terminológia volt, ma már a katolikusok sem használják.
További ok a görögkeleti szó mellőzésére, hogy erősen keverik a görögkatolikus szóval. A görögkatolikusok olyan katolikusok, akik a bizánci rítust használják.
Itt álljunk meg egy pillanatra, mert a rítus szintén félreértésre ad okot. A rítus az egyes templomi szertartások összeségét jelenti, azaz bizonyos módozat arra nézve, hogy a templomi szertartásokat milyen módon viszik végbe.
Többféle rítus létezik, a 6 fő keresztény rítus:
- latin,
- bizánci,
- alexandriai,
- örmény,
- antiókiai vagy nyugati-szír,
- káldeus vagy keleti-szír.
Ezek a fő rítusok, az egyes fő rítusokon belül léteznek alváltozatok is, de most nem ez a témám, ezért erre ne térjünk ki.
Gyakori hiba a rítus keverése az egyházzal. Amikor bizánci rítust látunk, akkor hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ez egy ortodox templom, amikor meg latin rítust látunk, akkor azt gondoljuk, hogy akkor az egy katolikus templom. Természetesen ez téves ebben a formában.
A Katolikus Egyház kb. 98 %-ban a latin rítust alkalmazza, azonban 2 % a többi 5 rítus valamelyikét. Azok a katolikusok, akik a bizánci rítust használják, magyarul (és nemcsak magyarul) görögkatolikus néven ismertek. A Katolikus Egyház ugyanis a Római Egyházból (ezek a latin rítusú katolikusok) és 22 darab keleti-katolikus részegyházból áll, melyek a többi rítus valamelyikét alkalmazzák. A 22 keleti-katolikus egyház egyike a Magyar Görögkatolikus Egyház. A 22 keleti-katolikus egyház természetesen ugyanúgy a római pápa hatalma alatt áll, s ugyanazokat a hitelveket vallja, mint a Római Egyház, azonban a különböző rítus miatt külön szabályok érvényesek rájuk (a legismertebb: a keleti-katolikus pap házasodhat).
Természetesen az ortodox egyházaknak mindehhez semmi közük, az ortodox kereszténység a kereszténység külön ága, külön felekezet.
Az ortodoxok és a katolikusok immár csaknem ezer éve, 1054 óta két különálló felekezetet alkotnak, saját szervezettel és saját hitelvekkel (hozzá kell tenni: a hitelvek mind a mai napig 90-95 %-ban azonosak).
A legsemlegesebb hozzáállás az, hogy "1054 óta különállnak", mivel más szóhasználat vagy katolikus vagy ortodox szellemiségben részrehajló lenne.
A katolikus szemlélet úgy tartja, hogy a római pápa a kereszténység feje, így az ortodoxok szakadárok, mert 1054-ben elszakadtak az Egyetemes Egyháztól.
Ezzel ellentétben az ortodox szemlélet azt vallja, hogy a római pápa kizárólag a Római Egyház feje, s sosem volt a kereszténység feje, sőt eleve nem is létezik olyan pozíció, hogy "a kereszténység feje". Az ortodox szemlélet szerint történelmileg 5 nagy egyházközpont alakult ki a korai kereszténységben (Jeruzsálem, Antiókia, Alexandria, Róma, Konstantinápoly), ezen egyházközpontok püspökei kiemelkedtek a környező keresztény egyházi közösségek közül, azok vezetőivé váltak, így az 5 püspök megkapta a tiszteletbeli pápa ill. pátriárka címet (a két szó ugyanazt jelenti, az előbbi latin, az utóbbi görög). Ezek egymással egyenrangú egyházi egységek, vezetőik között nincs alárendeltségi viszony. Lévén Róma volt a Római Birodalom fővárosa, a római pátriárka (pápa) tiszteletbeli elsőbbséget élvezett, de nem volt hatalma a többi pátriárka (pápa) felett. Az ortodox szemlélet szerint az eredeti 5 önálló részegyházhoz csatlakozhatnak új, szintén önálló részegyházak is, mint ahogy ez meg is történt. Tehát az ortodox szemlélet szerint 1054-ben a katolikusok szakadtak el az Egyetemes Egyháztól.
Az ortodox keresztények az esetek 99 %-ában a bizánci rítust követik, azonban a maradék 1 % latin rítusú. (A többi rítus nem alakult ki történelmi okok miatt).
Az ortodox kereszténység jelenleg 15 elismert önálló (hivatalos kifejezéssel: autokefál) egyházra tagozódik. Ezek mind szervezetilag önállóak, a közös hitelvek tartják őket egyben. A 15 egyház a következő, mindegyiket belinkelem az adott egyház hivatalos, lehetőleg angol nyelvű honlapjához (ahol van), hogy akit érdekel, az megnézhesse (betűrendes sorrendben):
- Albániai,
- Alexandriai,
- Amerikai,
- Antiókiai,
- Bolgár,
- Ciprusi,
- Görögországi,
- Grúz,
- Jeruzsálemi,
- Orosz,
- Román,
- Szerb,
A pontosság kedvéért: vannak "nem elismert" ortodox egyházak is a fentieken kívül, de most nem ez a témánk. A felsorolt 15 egyházból az orosznak és az antiókiainak vannak latin rítust követő templomai is, a többi egyház kizárólag a bizánci rítust követi.
Na és akkor a Karácsony?
Karácsony az december 25-én van. Mindig, mindenhol. Minden ortodox templom december 25-én ünnepli a Karácsonyt. Az egyházi naptárban ez áll: december 25. - Karácsony. Viszont az ortodox egyházak nem mind ugyanazt a naptárat használjak, ezért egyes ortodox egyházak esetében előfordul, hogy az egyházi naptár szerinti december 25. a hivatalos "világi" naptárban január 7. De nem minden esetben, ezért tévedés "ortodox naptárról" beszélni - ilyen nincs ugyanis. Lássuk ezt részletesebben!
A katolikus egyház a XVI. században áttért az addigi juliánus naptárról a gregoriánus naptárra. Az ortodox egyházak - mivel szervezetileg 15 önálló egyházat alkotnak - egyenként döntöttek arról, hogy maradjanak-e a juliánus naptárnál, vagy térjenek-e át a gregoriánusra. A döntés szerint alakult ki két csoport: réginaptáristák és újnaptáristák. A réginaptáristák azok, akik kizárólag a juliánus naptárat használják, náluk amikor a templomi naptárban december 25. van, akkor a külvilágban már január 7. van. Ezzel szemben az újnaptáristák fele-fele arányban használják a juliánus és a gregoriánus naptárat (pontosabban nem a gregoriánus naptárat használják, hanem az újjuliánus naptárat, de most erre ne térjünk ki, mert a kettő gyakorlati értelemben ugyannak tekinhető), mégpedig oly módon, hogy a fix dátumú ünnepeket a gregoriánus naptár szerint számolják, a mozgó dátumúakat viszont a juliánus naptár szerint. Tehát az újnaptárista ortodoxoknál a templomi naptár szerinti december 25. egyezik a külső világ december 25. dátumával. Azaz az újnaptárista ortodoxoknál a Karácsony (egy fix dátumú ünnep) ugyanakkor van, mint a katolikusoknál, viszont 13 nappal korábban, mint a réginaptárista ortodoxoknál. Ami viszont a Húsvétet illeti (ami egy mozgó dátumú ünnep), az ugyanakkor van a réginaptárista ortodoxoknál és az újnaptárista ortodoxoknál, s - általában, de nem mindig - máskor mint a katolikusoknál.
A 15 ortodox egyház közül újnaptáristák a következők: alexandriai, antiókai, bolgár, ciprusi, görögországi, konstantinápolyi, lengyelországi, román.
Az albániai, az amerikai és a cseh-szlovák egyház pedig engedélyezi templomjainak, hogy saját hatáskörben döntsenek újnaptárista vagy réginaptárista rendet alkalmaznak-e, bár többségileg újnaptáristák.
(A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy vannak "legújabbnaptáristák" is, akik teljesen a gregoriánus naptárt alkalmazzák, azaz a mozgó dátumú ünnepekre is, ez az Észt Ortodox Egyház és a Finn Ortodox Egyház, ezek azonban nem független egyházak, hanem a Konstantinápolyi Egyház részegységei.)
Akkor valami kicsit más...
Ha már úgyis itt tartunk, elkanyarodnék a témától egy kissé, s felvetném, hogy az ortodox egyházakon kívül más egyházak is vannak, melyek magukat ortodoxnak nevezik.
Ismert, hogy a kereszténység történetében az 1054-es katolikus-ortodox szakadás előtt volt még 2 máig kiható szakadás: 431-ben és 451-ben. 431-ben a nesztoriánus szakadás történt, 451-ben pedig a monofizita szakadás. Természetesen itt is nagyon óvatosan kell bánni a terminológiával, hiszen azt mondani, hogy ezek az egyházak kiszakadtak az Egyetemes Egyházból katolikus-ortodox részrehajlás, mivel ezen egyházak szempontjából éppen az akkor még egységes katolikus-ortodox rész szakadt el. A szóban forgó egyházak közkeletű magyar elnevezése ókeleti, ami egy viszonylag jó név, tekintve, hogy jól megkülönbözteti őket az ortodox keresztényektől. Egyetlen gond, hogy nem különbözteti meg a név a 431-es szakadást a 451-es szakadástól, de itt a szakirodalomban népszerű - bár nem pontos - név lehet a előzőekre a nesztoriánus, az utóbbiakra pedig az antikhalkhedóni vagy miafizita.
Ami a miafizita egyházakat illető, a szervezetük ugyanaz, mint az ortodox egyházaké, azaz nincs közös szervezetük, ez 6 egymástól független egyház, melyeket csak a közös hitelvek kötnek össze. Amire oda kell csupán figyelni, hogy ezek az egyházak magukat szintén ortodoxnak nevezik, bár a használt terminológia szerint nem azok. Az angol szakirodalom ezt a problémát úgy intézi el, hogy az szó szoros értelmében ortodoxokat eastern orthodox néven, míg a miafizita egyházakat oriental orthodox néven nevezi. Sajnos magyarul ez nem alkalmazható!
Érdekes elmondani, hogy már említett 5 eredeti nagy egyházközpontból (Jeruzsálem, Róma, Bizánc, Alexandria, Antiókia) az Alexandriai Egyház és az Antiókiai Egyház szinte teljes egészében a miafizita álláspontot fogadta el 451-ben, azaz e ősi egyházak mai 3 (katolikus, ortodox, miafizita) jogutóda közül a legjelentősebb mind a mai napig a miafizita rész. 451-ben szinte az összes észak-afrikai keresztény, valamint a kisázsiai keresztények többsége a miafiafizita oldalt támogatta.
Mivel mind a három irányzat (katolikus, ortodox, miafizita) magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s a többieket meg szakadárnak, ennek kifejezésére mindegyik irányzat magát tartja egyetlen jogfolytonos képviselőjének az ősi egyházi központoknak. Így például alexandriai pápából HÁROM is van, egy katolikus, egy ortodox és egy miafizita. A tényleges helyzet persze óriási különbségeket mutat: míg a miafizita alexandriai pápának több millió híve van, addig az ortodox alexandriai pápának néhány százezer, a katolikus alexandriai pápának pedig néhány tízezer. Ugyanez mondható el az antiókiai pátriárkáról is: a miafizita pátriárka messze a legjelentősebb. Érdekesség, hogy sokáig Konstantinápolynak is 3 pátriárkája volt: az ortodoxon kívül volt miafizita és katolikus is. A katolikusok csak 1964-ben szüntették meg a katolikus konstantinápolyi pátriárkai tisztséget (ami persze merőben formális volt), ezzel gesztust gyakorolva a katolikus-ortodox megbékülés és párbeszéd jegyében. Jeruzsálem esetében is mind a mai napig 3 pátriárka van: katolikus, ortodox, miafizita.
A 6 miafizita egyház a következő, itt is mindegyikhez belinkelem az adott egyház lehetőleg hivatalos, lehetőleg angol nyelvű honlapját (ahol van), hogy akit érdekel, az megnézhesse (betűrendes sorrendben):
- Alexandriai,
- Antiókiai,
- Eritreai,
- Etióp,
- Indiai,
- Örmény.
Ami a 431-es szakadást illetí, itt nem írnék részletesebben, mert ha belekezdenék, ebből húsz oldal lenne, ez ugyanis kimeríthetetlen és csodálatos téma, ezért az érdeklődőknek javasolnám a magyar Wikipédia Asszír Keleti Egyház szócikkét.
