Hagyományos apostoli egyházak III.

Miafiziták

A miafiziták száma kb. 80 millió. Ezek jelenleg 6 részegyházra oszlanak (alexandriai, antiókiai, etióp, örmény, eritreai, indiai).

A miafizitizmus a fő vallás Örményországban, Etiópiában és Eritreában. Jelentős kisebbség van Egyiptomban (15 %), Libanonban (10 %), Szudánban (5 %), Szíriában (3 %), s az indiai Kerala államban (8 %).

A miafizitizmus önálló identitása 451-től kezdődik az akkor még közös katolicizmustól és ortodoxiától történt szétválása óta.

Természetesen a miafizitizmus magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s többieket pedig pedig eretnekeknek. A katolikusok eretneknek való minősítését a miafiziták 1984-ben visszavonták. Az ortodoxok eretneknek minősítése hivatalosan nem lett még visszavonva, azonban több találkozó volt már a két egyház között, s a cél a tényleges hitközösség visszaállítása, A miafizita antiókiai egyház és az ortodox antiókiai egyház félhivatalosan már hitközösségben vannak 1991 óta. Ugyanez mondható el a két alexandriai egyházról. Mivel a miafiziták és az ortodoxok között dogmabéli különbség nincs, azaz egyetlen dogmában van különbség (hány természete van Krisztusnak), de itt is inkább megfogalmazásbéli, mint tartalmi különbségről van szó, az egyesülés reálisan elérhető, így a kölcsönös kiátkozás visszavonása a tényleges egyesülés időpontjában várható.

Ma már az ortodoxok és a miafiziták egyetértenek, hogy valódi dogmatikai különbség nincs a két irányzat között. Az ortodox diofizita dogma Jézus két természetéről, melyek nem keverednek, de egymástól elválaszthatatlanok valójában ugyanaz mint a miafizita dogma arról, hogy Jézusnak egy természete van, mely isteni és emberi, melyek nem keverednek, s egymástól elválaszthatatlanok. A tényleges egyesülést inkább az gátolja, hogy az ortodoxok által elismert 4., 5., 6., 7. egyetemes zsinatokon egyes miafizita személyek elítélve lettek, akik sok esetben szentek a miafiziták számára, s fordítva is megtörténtek hasonló események.

A miafiziták egyházi nyelve a kopt, a geez, az örmény, a szír (arámi), az örmény, valamint a helyi nyelvek.

Nesztoriánusok

A nesztoriánusok száma kb. 1 millió. Jelenleg kánonbeli vitás kérdések miatt 2 külön egyházra oszlanak, dogmatikai különbség nincs köztük.

A nesztoriánusok, mint kis létszámú felekezet, sehol sem alkotnak többséget, nagyobb nesztoriánus közösségek vannak a következő országokban: Irak, Irán, India, Szíria, Libanon, USA, Ausztrália.

A nesztorianizmus önálló identitása 431-től kezdődik az akkor még közös katolicizmustól, ortodoxiától és miafizitizmustól történt szétválása óta. Természetesen a nesztorianizmusm magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s többieket pedig pedig szakadároknak. A katolikusok és a miafiziták szakadárnak való minősítését a nesztorianizmus 1994-ben visszavonta.

A nesztoriánus egyház őse az Edesszai Királyságban az apostoli időkben létrejött keresztény egyház. Az Edesszai Királyság akkoriban amolyan kicsi ütközőállam volt, melynem semlegességét mindkét akkori nagyhatalom - a Római Birodalom és Perzsia - elismerte. A III. sz. végén az egyház központja a mai Irak területére költözött, s innen komoly missziós tevékenységet fejtettek ki egész Ázsiában. Az iszlám vallás terjedése miatt az egykoron hatalmas egyház befolyása erősen lecsökkent, de mindvégig elegendő számú hívő maradt meg, ami biztosítani tudta az egyház túlélését. A XX. sz. elején, elsősorban a mai Törökországban, de Irakban is, a török  hatóságok és azok elsősorban kurd hívei megismételték ugyanazt, amit a törökországi örményekkel szemben már elkövettek: irtóhadjárat indult az asszírek (káldeusok) ellen azok törzsterületén. A manapság asszír holokausztnak is nevezett népírtásnak 700 ezer ember lett áldozatává (a pontos szám vitatott, a legkonzervatívabb adatok is 250 ezer meggyilkolt emberről beszélnek). Az áldozatok kb. 1:2 arányban voltak az Asszír Keleti Egyház és a keleti-katolikus Káld Egyház hívei. Az üldözés olyan mértéket öltött, hogy az Asszír Keleti Egyház vezetősége kénytelen volt Ciprusra menekülni a brit hatóságok oltalma alá, majd onnan 1933-ban az USÁ-ba. Így ma az a furcsa helyzet van, hogy egy "keleti" egyház központja "nyugaton" van: Chicagóban. Ma már a mai Irakban a helyzet rendezettebb, az ott élő hívek viszonylag szabadon élnek, azonban a radikálisabb nézeteket valló iszlám vallású lakosság sok esetben most is "nyugati ügynököknek" tekinti az asszíreket - pl. amikor egy dán lap néhány éve Mohamed-karikatúrákat jelentetett meg, iraki muszlim radikálisok ezt egy iraki nesztoriánus templom kerítése elleni robbantással "bosszulták" meg.

Valójában a nesztoriánus jelző inkább egy külső jelző, a nesztoriánusok hivatalosan ezt nem használják. Ráadásul a nesztorianizmus név alatt ismert nézetet (Krisztus két külön személy: ember és Isten) valójában sosem vallották sem a nesztoriánusok, sem maga Nesztoriosz pátriárka. Ez valójában csak egy hamis vád volt Nesztoriosz pátriárka és hívei ellen. Ami pedig a másik fő történelmi konfliktust illeti a nesztoriánusok és a "többiek" között, hogy vajon Szűz Mária istenagya-e vagy sem, a különbség leginkább megfogalmazásbeli. A nesztoriánusok egyszerűen az istenagya kifejezést pontatlannak tartják, szerintük a pontos kifejezés "Krisztus anyja", hiszen Mária nem Istent szülte meg, hanem Jézust, aki Isten. A modern nesztoriánusok ezt viccesen úgy magyarázzák, hogy egy mai államfő édesanyjára sem azt mondjuk, hogy "elnökanya", mert ő nem elnököt szült, hanem valakit, aki elnöki posztot töltött be. Azaz itt nem igazi dogmabéli különbséget tapasztalunk, hanem inkább ugyanazt másképp megfogalmazva.

Ami a szokásokat illeti, a nesztoriánusok mindenképpen a legrégebbi, legősibb szokásokat mutatják. Ennek oka, hogy már az apostoli időkben a Római Birodalom területén kívül működtek, így kevés befolyás gyakorolt rájuk a Birodalom kultúrája. A házasság szentségét pl. nem ismerik, ez ugyanis később elem a kereszténységben, helyette a kereszt szentségét fogadják el. Ez a kereszttel való megáldás szertartása. Valójában a szertartást elsősorban házasság esetén gyakorolták, így alakult ki az idők folyamán, hogy a szertartás már kizárólag házasság esetében lett gyakorolva. A mai nesztoriánusok is elsősorban házasság esetében gyakorolják, de megmaradt más esetekre is. Ami a többi egyház esetében létező bérmálást illeti, ezt a nesztoriánusok a keresztség részének tekintik - tény, hogy az ortodoxoknál és a miafizitáknál a keresztség és a bérmálás egyszerre, egymás után történik, mind a mai napig. A többi egyházban megszűnt az élesztő-szentség, mivel nem volt alapja. Az eucharisztiai kenyér a nesztoriánusoknál mind a mai napig visszavezetődik fizikai értelemben is Jézusig, amolyan "apostoli folytonosság" van a mai eucharisztiai kenyér és az eredeti között. Mivel a többi keresztény nem rendelkezett ezzel, ilyen szentség nem volt náluk, ennek betöltésére lett kettéválasztva a keresztség a szó szoros értelemben vett keresztségre és a bérmálásra, hogy így megmaradjon a "büvös" hetes szám a szentségeket illetően.

A nesztoriánusok egyházi nyelve a szír (asszír-arámi).