Hagyományos apostoli egyházak - katolikusok, ortodoxok, miafiziták, nesztoriánusok
Először is maga az elnevezés. Valójában mindegyik egyház katolikusnak (= egyetemes) és ortodoxnak (= igazhitű) vallja magát. A katolikust tehát a szó szűkebb értelmében használjuk. Az ortodox elnevezés esetében nagyobb a probléma, ugyanis a szó szerepel a legtöbb ortodox és miafizita egyház rövid nevében is. Angolul az első csoportot eastern orthodox, a másodikat oriental orthodox néven szokás nevezni - sajnos ez nem alkalmazható magyarul, így maradjunk annyiban, hogy az első csoport az "ortodox", a második pedig a "miafizita".
Összesen közel 1,6 millárd fő tartozik ezekhez az egyházakhoz. Ezek azok az egyházak, melyek nemcsak hitbéli értelemben, hanem "adminisztratív" értelemben is az eredeti egyház közvetlen mai folytatásának tartják magukat, s hitük forrása jellemzően nem csak a Biblia, hanem a Hagyomány is. Valójában - bár ez így nincs kimondva - az első helyet éppen a Hagyomány foglalja el, s annak írásos része a Biblia, azaz a lényeg maga az Egyház, s a Biblia meg a Hagyomány már az Egyház következménye.
Ezek az eredeti 5 apostoli részegyház örökösei - ezek a Jeruzsálemi Egyház, a Római Egyház, az Alexandriai Egyház, az Antiókiai Egyház, s a Konstantinápolyi Egyház. Kicsit leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a Római Egyházból származnak a katolikusok, a Konstantinápolyi Egyházból és a Jeruzsálemi Egyházból az ortodoxok, az Alexandriai és az Antikókiai Egyházból pedig a miafiziták. Fontos pontosítás, hogy az 5 részegyháznak a korai egyházban csak a Római Birodalom területén volt közvetlen juriszdikciójuk. A Birodalmon kívül megszervezett egyházi területek autonóm státuszt, kvázi független státuszt kaptak az Antiókiai Egyház ellenőrzése alatt, vezetőjük rangja pátriárka helyett "katolikosz" lett. Négy ilyen egyházi egység jött létre: a mai Grúziában, a mai Örményországban, a mai Azerbajdzsánban és a mai Irakban.
Az azerbajdzsáni katolikoszi cím megszűnt az idők folyamán, az örmény katolikosz alá került volt területe. A grúz katolikoszi cím örököse a mai grúz ortodox egyház feje. Az örmény katolikoszi cím a miafizitákhoz került, később a katolikusok felállítottak egy saját örmény-katolikus katolikoszt is. Ami az iraki katolikoszt illeti, ennek örökösei a nesztoriánusok ill. a nesztoriánusból keleti-katolikussá vált káld egyház, valamint több indiai miafizita és keleti-katolikus egyházfő is e cím jogutódjának tartja magát. Ma már a független egyházak katolikoszai a katolikosz és a pátriárka címet színonímaként használják, sok esetben a katolikosz-pátriárka címet alkalmazva.
Érdekes összehasonlítani, hogy az egyes ősi pátriárkai és katolikoszi címek mai viselői milyen létszámú hívői mennyiségű egyházakkal rendelkeznek, mert sokszor tévedést okoz, hogy ugyanazt a címet használja több egyház. A legtöbb esetben arról van szó, hogy a cím a gyakorlatban egyetlen felekezeté, a többiek pedig hozzájuk képest eltörpülnek.
1. Római pápa: ez a legegyszerűbb, hiszen ez egyezik a katolikus hívek számával, s ma már csak a Katolikus Egyház vezetője használja ezt a címet - eredetileg a konstantinápolyi pátriárka is használta az 1054-es egyházszakadás után, azonban a cím nincs használatban 1965 óta, amióta az ortodoxok és a katolikusok visszavonták egymás kölcsönös kiközösítését.
2. Konstantinápolyi pátriárka:
- az ortodox konstantinápolyi egyház feje, hívők száma: 3,5 millió,
- a miafizita konstantinápolyi egyház (mely az örmény egyház autonóm részegyháza)feje, hívők száma: néhány ezer, hivatalosan is konstantinápolyi örmény pátriárkának nevezi magát.
Történelmileg létezett katolikus konstantantinápolyi pátriárka is, de 1965-ben a katolikusok hivatalosan megszűntették a címet (ami persze eleve csak jelképes volt), amikor az ortodoxok és a katolikusok visszavonták egymás kölcsönös kiközösítését.
3. Alexandriai pápa (pátriárka):
- a miafizita alexandriai kopt egyház feje, hívők száma: 16 millió,
- az ortodox alexandriai egyház feje, hívők száma: 1,5 millió,
- a keleti-katolikus melkita egyház feje, hívők száma: 1,3 millió,
- a keleti-katolikus kopt-katolikus egyház feje, hívők száma: 150 ezer.
Hozzá kell tenni ehhez, hogy a melkita egyházfő ezen címe jelképes, egyházának nincsenek struktúrái az alexandriai egyház törzsterületén. Ami pedig az ortodox egyházat illeti, az 1,5 millió fő egész Afrikára vonatkozik, viszont Egyiptomban alig 300 ezer híve van, azaz ötvenszer kevesebb, mint a miafizita kopt egyháznak.
4. Jeruzsálemi pátriárka:
- az ortodox jeruzsálemi egyház feje, hívők száma: 130 ezer,
- a keleti-katolikus melkita egyház feje, hívők száma: 1,3 millió,
- a katolikus egyház jeruzsálemi latin pátriárkátusának feje, hívők száma: 5 ezer,
- a miafizita jeruzsálemi egyház (mely az örmény egyház autonóm részegyháza) feje, hívők száma: 10 ezer.
Hozzá kell tenni ehhez, hogy a melkita egyházfő ezen címe jelképes, egyházának nincsenek struktúrái a jeruzsálemi egyház eredeti területén.
5. Antiókiai pátriárka:
- a miafizita antiókiai egyház feje, hívők száma: 6 millió,
- az ortodox antiókiai egyház feje, hívők száma: 1 millió,
- a keleti-katolikus melkita egyház feje, hívők száma: 1,3 millió,
- a keleti-katolikus maronita egyház feje, hívők száma: 3 millió,
- a keleti-katolikus szír-katolikus egyház feje, hívők száma: 150 ezer.
Ami az örmény, a grúz és mai Irak területén létezett katolikoszi cím örököseit illeti, a helyzet pedig a következő:
1. A grúz katolikosz címet ma egyedül az ortodox grúz egyház vezetője használja, hívők száma: 3,5 millió.
2. Az örmény katolikoszi címet használja:
- a miafizita örmény egyház feje, hívők száma: 8 millió,
- a keleti-katolikus örmény-katolikus egyház feje, hívők száma: 550 ezer.
3. Kelet katolikosza:
- a miafizita indiai egyház feje, hívők száma: 2 millió,
- a miafizita indiai szír egyház (a miafizita antiókiai egyház autonóm része) feje, hívők száma: 1,2 millió,
- a nesztoriánus Asszír Keleti Egyház feje, hívők száma: 600 ezer,
- a nesztoriánus Ősi Keleti Egyház feje, hívők száma: 300 ezer,
- a keleti-katolikus káld egyház feje, hívők száma: 2,5 millió,
- a keleti-katolikus szír-malankár egyház feje, hívők száma: 400 ezer,
- a keleti-katolikus szír-malabár egyház feje, hívők száma: 4 millió.
Most a katolikusok, ortodoxok, miafiziták és nesztoriánusok fő közös vonásait részletezném:
- mind a 4 magát tartja az eredeti egyháznak, azaz folyamatos, megszakításmentes történetet hirdet, a másik hármat úgy tekinti, hogy azok elszakadtak tőle a történelem folyamán,
- az apostoli jogfolytonosságot hirdeti,
- hit a Szentháromságban,
- a szentek tisztelete, a szentek között a legnagyobb Szűz Mária,
- a hit forrása a Biblia és a Hagyomány, melyet kizárólag az Egyház képes teljes mértékben hitelesen értelmezni,
- 7 szentség vagy legalábbis 7 fő szentség, melyek közül azonos: papság, keresztség, eucharisztia, gyónás.
- 3 papi rend: püspökök, papok, diakónusok,
- a eucharisztiában Jézus tényleges jelenlétét hirdeti (átlényegülés),
- a megváltást, az üdvözülést Isten minden embernek felajánlja, ez a hit és a jó cselekedetek eredménye.
Főbb különbségek:
katolikus | ortodox | miafizita | nesztoriánus |
a niceai zsinat hitvallást (325) fogadja el annak módosított, latin változatában (a "filioque" kiegészítéssel), azaz a Szentlélek nem csak az Atyától, hanem a Fiútól is származik | a niceai zsinat hitvallást (325) fogadja el annak eredeti formájában, azaz a Szentlélek csak az Atyától származik | ||
Krisztusnak két természete van: egy isteni és egy emberi | Krisztusnak egy természete van: egyben isteni és emberi | Krisztusnak két természete van: isteni és emberi | |
a földi egyháznak van egy látható feje, ez a római pápa, aki Krisztus földi képviselője és hitbéli kérdésekben tévedhetetlen | a földi egyháznak nincs feje, a római pápa csak egy a püspökök közül, s nincs hatalma az egész egyház felett | ||
egységes egyházszervezet, a római pápa egyházfősége alatt | az ortodoxia több, adminisztratív értelembe független (autokefál) részegyházra oszlik, egymás közti alá- vagy felérendeltség nélkül, tiszteletbeli elsőbbséget élvez a konstantinápolyi pátriárka | a miafiziták több, adminisztratív értelembe független (autokefál) részegyházra oszlanak, egymás közti alá- vagy felérendeltség nélkül | - |
áteredő bűn: Ádám és Éva bűnbeesése miatt minden ember örökli bűnüket, nem csak a bűn miatti büntetést, de az ember még ebben az állapotban is képes a jóra | eredeti bűn: Ádám és Éva bűnbeesése miatt minden ember örökli a bűn miatti büntetést, de nem magát a bűnüket, az ember még ebben az állapotban is képes a jóra | bűn: senki sem születik búnösnek, Ádám és Éva bűnbeesése nem hat ki az emberekre, viszont minden ember örökli a bűnre való képességet | |
hit a purgatóriumban, | a purgatórium nem létezik, ez egy katolikus betoldás az eredeti dogmák közé | ||
Szűz Mária Isten anyja, aki maga is szeplőtelenül fogant meg | Szűz Mária Isten anyja, aki ugyanúgy fogant meg, mint bárki más | Szűz Mária nem Isten anyja, hanem Krisztus anyja annak emberi természetét illetően, s ugyanúgy fogant meg, mint bárki más | |
7 szentség van: a közösen felsorol 4 szentségen kívül még a bérmálás, a házasság, s a betegek kenete | minden egyházi cselekmény szentség, azonban ezek között van 7 fő szentség, ezek a közösen felsorol 4 szentségen kívül még a bérmálás, a házasság, s a kenet | 7 szentség, ezek a közösen felsorol 4 szentségen kívül még a kereszt, az élesztő, s a kenet. | |
Egy kis teológia...
Mielőtt belekezdenénk az egyes irányzatok prezentálásába, szükséges egy kis dogmatikai bevezető. A keresztény vallás egyik legnagyobb sajátossága a Szentháromság-tan. Bár a korai egyház úgy tartotta, hogy a Szentháromság magyarázata amolyan isteni titok, s ember nem képes megérteni teljes mértékben, szükséges volt valahogy mégis megmagyarázni, hogy mi is az a Szentháromság. A különböző magyarázási kísérletek álltak sok esetben az egyházi viták középpontjában.
Maga a Szentháromság-tan viszonylag gyorsan győzött az azt elutasító egyéb elképzelésekkel szemben. A két véglet a gnosztikus és az ariánus elképzelés volt, mindkettő elutasította a Szentháromságot más-más szempontból. A gnosztikusok Jézust egyszerűen szellemi lénynek tekintik, aki az emberek előtt emberként jelent meg. Az ariánusok pedig Jézust egyszerű embernek tekintették, akit Isten kiválasztott, így Istenhez hasonlatos lett. Később a reformáció során újra megjelent egyes csoportok körében az ariánus nézet, sőt gyakorlatilag ez az iszlám vallás álláspontja is Jézusról. A "mainstream" keresztény álláspont ezzel kapcsolatban a niceai zsinaton (325) írásban is megfogalmazásra került, mint az egyetlen érvényes álláspont: azaz Jézus nem hasonló az Atyához, hanem ugyanaz, mint ő. Bár az ariánus álláspont még hosszú ideig létezett ezzel párhuzamosan, hivatalosan már eretnekségnek minősült.
A niceai zsinat által meghatározott hitelv azonban csak a Szentháromságnak a meghatározását adta meg, a Szentháromság három személyének kapcsolatáról, s különösen Krisztus magyarázatát illetően több álláspont létezett.
Az első kérdés az volt, hogy Krisztus emberi mivolta milyen kapcsolatban áll isteni mivoltával. A nesztorianizmusnak nevezett álláspont szerint Krisztus két személy, emberi és isteni, bár a mai nesztoriánusok ezt sosem vallották történelmük során, sőt szerintük Nesztoriosz - akiről a nesztorianizmust nevezték el - sem tanította sosem ezt. A nesztoriánusok szerint a két különbözi krisztusi személyről vallott tan Nesztoriosz félreértésén alapszik, melynek oka nyelvi és fordításbeli: a szír asszír-arámi nyelven (Nesztoriosz anyanyelve) megfogalmazott vélemény félre lett értve görögre való fordításakor!
Tehát végülis egyetértés volt abban a kérdésben, hogy Krisztus egyetlen személy. A vita abban maradt, hogy az egyetlen krisztusi személyben az isteni és az emberi természet milyen módon van jelen.
A monofizita és a miafizita álláspont szerint egyetlen természet van, egyszerre isteni és emberi: a monifizitizmus szerint az isteni rész elhomályosította az emberi természetet, míg a miafizitizmus szerint mind az isteni, mind az emberi rész jelen van az egyetlen természetében, mind a kettő a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül.
A diafizitizmus szerint viszont két természetről kell beszélni, egy isteni és egy emberi természetről, melyek mindegyike a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül van jelen.
Látható, hogy itt leginkább ugyanazt mondja a miafizita és a diafizita álláspont. A viták során a miafiziták a diafizitákat burkolt nesztorianizmussal vádolták, a diafiziták a miafizitákat pedig burkolt monofizitizmussal. Valójában a két álláspont között lényegi különbség nincs, hiszen az egy természeten belüli isteni és emberi, mindkettő a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül valójában nem igazán más, mint a két külön isteni és emberi természet, mindkettő a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül. Azonban azokban az időkben ezeket a különböző megfogalmazásokat súlyos tartalmi különbségként értékelte a közösség, így szűnt meg az egység 451-ben a miafiziták és a "többiek" között. Ami pedig a nesztoriánusokat illeti, ahol az egység 20 évvel korábban szűnt meg, itt a különbség még ennél is kevesebb, hiszen a nesztoriánusok diafizita elveket vallanak, a diafizita meghatározáson belüli értelmezésben vannak a különbségek a nesztoriánus diafizitizmus és az ortodox-katolikus diafizitizmus között. A nesztoriánus értelmezés szerint az ortodox-katolikus diafizitizmus ellentmond annak, hogy mind az isteni, mind az isteni természet keveredés nélkül van jelen Krisztusban. A nesztoriánus értelmezés szerint dogmatikailag pontatlan, amikor az ortodoxok és a katolikusok Isten születéséről és szenvedéséről beszélnek, hiszen Krisztus isteni természete sem nem születhetett, sem nem szenvedhetett, ez csak emberi természetével történhetett meg.
