Miafiziták

A miafiziták száma kb. 80 millió. Ezek jelenleg 6 részegyházra oszlanak (alexandriai, antiókiai, etióp, örmény, eritreai, indiai).

A miafizitizmus a fő vallás Örményországban, Etiópiában és Eritreában. Jelentős kisebbség van Egyiptomban (15 %), Libanonban (10 %), Szudánban (5 %), Szíriában (3 %), s az indiai Kerala államban (8 %).

A miafizitizmus önálló identitása 451-től kezdődik az akkor még közös katolicizmustól és ortodoxiától történt szétválása óta.

Természetesen a miafizitizmus magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s többieket pedig pedig eretnekeknek. A katolikusok eretneknek való minősítését a miafiziták 1984-ben visszavonták. Az ortodoxok eretneknek minősítése hivatalosan nem lett még visszavonva, azonban több találkozó volt már a két egyház között, s a cél a tényleges hitközösség visszaállítása, A miafizita antiókiai egyház és az ortodox antiókiai egyház félhivatalosan már hitközösségben vannak 1991 óta. Ugyanez mondható el a két alexandriai egyházról. Mivel a miafiziták és az ortodoxok között dogmabéli különbség nincs, azaz egyetlen dogmában van különbség (hány természete van Krisztusnak), de itt is inkább megfogalmazásbéli, mint tartalmi különbségről van szó, az egyesülés reálisan elérhető, így a kölcsönös kiátkozás visszavonása a tényleges egyesülés időpontjában várható.

Ma már az ortodoxok és a miafiziták egyetértenek, hogy valódi dogmatikai különbség nincs a két irányzat között. Az ortodox diofizita dogma Jézus két természetéről, melyek nem keverednek, de egymástól elválaszthatatlanok valójában ugyanaz mint a miafizita dogma arról, hogy Jézusnak egy természete van, mely isteni és emberi, melyek nem keverednek, s egymástól elválaszthatatlanok. A tényleges egyesülést inkább az gátolja, hogy az ortodoxok által elismert 4., 5., 6., 7. egyetemes zsinatokon egyes miafizita személyek elítélve lettek, akik sok esetben szentek a miafiziták számára, s fordítva is megtörténtek hasonló események.

A miafiziták egyházi nyelve a kopt, a geez, az örmény, a szír (arámi), az örmény, valamint a helyi nyelvek.

Nesztoriánusok

A nesztoriánusok száma kb. 1 millió. Jelenleg kánonbeli vitás kérdések miatt 2 külön egyházra oszlanak, dogmatikai különbség nincs köztük.

A nesztoriánusok, mint kis létszámú felekezet, sehol sem alkotnak többséget, nagyobb nesztoriánus közösségek vannak a következő országokban: Irak, Irán, India, Szíria, Libanon, USA, Ausztrália.

A nesztorianizmus önálló identitása 431-től kezdődik az akkor még közös katolicizmustól, ortodoxiától és miafizitizmustól történt szétválása óta. Természetesen a nesztorianizmusm magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s többieket pedig pedig szakadároknak. A katolikusok és a miafiziták szakadárnak való minősítését a nesztorianizmus 1994-ben visszavonta.

A nesztoriánus egyház őse az Edesszai Királyságban az apostoli időkben létrejött keresztény egyház. Az Edesszai Királyság akkoriban amolyan kicsi ütközőállam volt, melynem semlegességét mindkét akkori nagyhatalom - a Római Birodalom és Perzsia - elismerte. A III. sz. végén az egyház központja a mai Irak területére költözött, s innen komoly missziós tevékenységet fejtettek ki egész Ázsiában. Az iszlám vallás terjedése miatt az egykoron hatalmas egyház befolyása erősen lecsökkent, de mindvégig elegendő számú hívő maradt meg, ami biztosítani tudta az egyház túlélését. A XX. sz. elején, elsősorban a mai Törökországban, de Irakban is, a török  hatóságok és azok elsősorban kurd hívei megismételték ugyanazt, amit a törökországi örményekkel szemben már elkövettek: irtóhadjárat indult az asszírek (káldeusok) ellen azok törzsterületén. A manapság asszír holokausztnak is nevezett népírtásnak 700 ezer ember lett áldozatává (a pontos szám vitatott, a legkonzervatívabb adatok is 250 ezer meggyilkolt emberről beszélnek). Az áldozatok kb. 1:2 arányban voltak az Asszír Keleti Egyház és a keleti-katolikus Káld Egyház hívei. Az üldözés olyan mértéket öltött, hogy az Asszír Keleti Egyház vezetősége kénytelen volt Ciprusra menekülni a brit hatóságok oltalma alá, majd onnan 1933-ban az USÁ-ba. Így ma az a furcsa helyzet van, hogy egy "keleti" egyház központja "nyugaton" van: Chicagóban. Ma már a mai Irakban a helyzet rendezettebb, az ott élő hívek viszonylag szabadon élnek, azonban a radikálisabb nézeteket valló iszlám vallású lakosság sok esetben most is "nyugati ügynököknek" tekinti az asszíreket - pl. amikor egy dán lap néhány éve Mohamed-karikatúrákat jelentetett meg, iraki muszlim radikálisok ezt egy iraki nesztoriánus templom kerítése elleni robbantással "bosszulták" meg.

Valójában a nesztoriánus jelző inkább egy külső jelző, a nesztoriánusok hivatalosan ezt nem használják. Ráadásul a nesztorianizmus név alatt ismert nézetet (Krisztus két külön személy: ember és Isten) valójában sosem vallották sem a nesztoriánusok, sem maga Nesztoriosz pátriárka. Ez valójában csak egy hamis vád volt Nesztoriosz pátriárka és hívei ellen. Ami pedig a másik fő történelmi konfliktust illeti a nesztoriánusok és a "többiek" között, hogy vajon Szűz Mária istenagya-e vagy sem, a különbség leginkább megfogalmazásbeli. A nesztoriánusok egyszerűen az istenagya kifejezést pontatlannak tartják, szerintük a pontos kifejezés "Krisztus anyja", hiszen Mária nem Istent szülte meg, hanem Jézust, aki Isten. A modern nesztoriánusok ezt viccesen úgy magyarázzák, hogy egy mai államfő édesanyjára sem azt mondjuk, hogy "elnökanya", mert ő nem elnököt szült, hanem valakit, aki elnöki posztot töltött be. Azaz itt nem igazi dogmabéli különbséget tapasztalunk, hanem inkább ugyanazt másképp megfogalmazva.

Ami a szokásokat illeti, a nesztoriánusok mindenképpen a legrégebbi, legősibb szokásokat mutatják. Ennek oka, hogy már az apostoli időkben a Római Birodalom területén kívül működtek, így kevés befolyás gyakorolt rájuk a Birodalom kultúrája. A házasság szentségét pl. nem ismerik, ez ugyanis később elem a kereszténységben, helyette a kereszt szentségét fogadják el. Ez a kereszttel való megáldás szertartása. Valójában a szertartást elsősorban házasság esetén gyakorolták, így alakult ki az idők folyamán, hogy a szertartás már kizárólag házasság esetében lett gyakorolva. A mai nesztoriánusok is elsősorban házasság esetében gyakorolják, de megmaradt más esetekre is. Ami a többi egyház esetében létező bérmálást illeti, ezt a nesztoriánusok a keresztség részének tekintik - tény, hogy az ortodoxoknál és a miafizitáknál a keresztség és a bérmálás egyszerre, egymás után történik, mind a mai napig. A többi egyházban megszűnt az élesztő-szentség, mivel nem volt alapja. Az eucharisztiai kenyér a nesztoriánusoknál mind a mai napig visszavezetődik fizikai értelemben is Jézusig, amolyan "apostoli folytonosság" van a mai eucharisztiai kenyér és az eredeti között. Mivel a többi keresztény nem rendelkezett ezzel, ilyen szentség nem volt náluk, ennek betöltésére lett kettéválasztva a keresztség a szó szoros értelemben vett keresztségre és a bérmálásra, hogy így megmaradjon a "büvös" hetes szám a szentségeket illetően.

A nesztoriánusok egyházi nyelve a szír (asszír-arámi).

Katolikusok

A keresztények kb. fele katolikus. Ennek 98 %-a római katolikus (ebbe beleértve a szűkebb értelemben vett római azaz latin katolikusokat és a keleti katolikusokat), a többi 2 % "szakadár" katolikus. A katolikusok száma kb. 1,2 milliárd fő. Fontos pontosítás, hogy mind itt, mind a továbbiakban a megadott számok nem a hívők, hanem az egyháztagok számát jelentik, az egyháztagot a szó nominális értelmében használva.

A katolicizmus a fő vallás Dél-Amerikában, Közép-Amerikában, Dél- és Közép-Európában, Közép-Afrikában és a Fülöp-szigeteken. A protestáns és ortodox többségű területeken a katolicizmus jellemzően a második legnagyobb keresztény vallás.

A katolicizmus önálló identitása 1054-től kezdődik az ortodoxiával történt szétválás óta. Természetesen a katolicizmus magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s az ortodoxokat pedig eretnekeknek. Az ortodoxok eretnekeknek való minősítését a katolikusok 1965-ben visszavonták. Az eretnek minősítés visszavonása csak annyit jelent, hogy a katolikusok elismerték az ortodoxokat "érvényes egyházként", azonban ez nem változtat azon az állásponton, hogy szakadárnak tartják őket, azaz a két egyház között nincs hitközösség. Hitközösség nem is alakulhat ki, hiszen fontos dogmatikai különbségek vannak a két egyház között (e különbségek száma egyébként nem sok, de alapjellegűek), melyek nem egyeztethetőek össze. Az esetleges egyesülést a katolikus fél úgy képzeli el, hogy az ortodoxok minden vitás pontban átveszik a katolikus értelmezést, majd betagalódnak a keleti-katolikus egyházak közé, azaz a római pápa egyházfői hatalma alá. Ezzel szemben az ortodoxok az egyesülést úgy képzelik el, hogy a katolikusok minden vitás pontban átveszik az ortodox értelmezést, majd elismerik, hogy a római pápa csak a Római Egyház feje, s a Római Egyház pedig csak egyik az egymástól független részegyházak közül, melyeknek nincs közös egyházfőjük a szó felérendeltségi értelmében. Tehát ez egy megvalósíthatatlan egység.

A római katolikusok száma kb. 1175 millió fő, belőlük a legtöbb, 1150 millió a latin (szűkebb értelemben vett római) katolikus, a többi keleti katolikus (pl. görögkatolikus), akiknek a létszáma kb. 25 millió fő.

A keleti-katolikusok olyan egyházak, melyek nem tartóznak a szűkebb értelemben vett Római Egyházhoz, de a római pápa egyházfősége alatt állnak. Hagyományosan a római pápának több címe van: Róma püspöke, Itália prímása, a Nyugat pátriárkája, s végül római pápa. A latin-katolikusok a római pápa alatt állnak annak Nyugat-pátriárkai minőségében is, míg a keleti-katolikusok nem állnak Nyugat pátriárkája alatt, csak a római pápa alatt. Emiatt külön egyházi törvénykönyv vonatkozik a latin katolikusokra és a keleti katolikusokra. A dogma természetesen ugyanaz, azonban a kánonban vannak egyes különbségek, a legismertebb: a keleti-katolikus papok nősülhetnek.

Tehát a római katolikus egyház valójában 23 részegyházból áll: a latin egyházból és a 22 keleti-katolikus egyházból. Ez a 23 részegyház azonban nem független egyházak, hanem az egységes katolikus egyház részei, azaz hibás a helyzetet összehasonlítani az ortodoxiával és a miafizitizmussal, ahol valóban 15 ill. 6 adminisztratív értelemben teljesen független egyházról beszélhetünk, melyek között nincs adminisztratív függőség, "csak" a közös hit köti őket össze. A katolikus részegyházak a római pápa egyházfősége alatt állnak adminisztratív értelemben, azaz ezek nem külön egyházak.

A 22 keleti-katolikus egyház státusza eltérő. Autonómia szempontjából négy csoportra oszlanak: pátriárkai egyházak, nagyérseki egyházak, érseki egyházak, egyéb egyházak. A pátriárkai egyházak (káld katolikusok, kopt katolikusok, maroniták, melkiták, örmény katolikusok, szír katolikusok) saját maguk választják meg vezetőjüket, a nagyérseki egyházak (román görögkatolikusok, szír-malabárok, szír-malankárok, ukrán görögkatolikusok) szintén saját maguk választják meg vezetőjüket, de a megválasztás csak a római pápa jóváhagyása után lép hatályba. Ezzel szemben a 3 érseki egyház (etióp katolikusok, ruszin görögkatolikusok, szlovák görögkatolikusok) vezetőjét a pápa nevezi ki, bár jelentős önállóságot élveznek az adott terület katolikus egyházszervezetén belül. A többi 9 "egyéb" keleti-katolikus egyház (albán görögkatolikusok, belarusz görögkatolikusok, bolgár görögkatolikusok, görög bizánci katolikusok, horvát görögkatolikusok, italo-albánok,  macedón görögkatolikusok, magyar görögkatolikusok, orosz görögkatolikusok) pedig részei a rendes helyi katolikus egyházszervezetnek.

A keleti-katolikus egyházak eredete az esetek nagy többségében a katolikus missziós tevékenység az ortodox, miafizita és nesztoriánus egyházak között. Így a legtöbb ortodox, miafizita és nesztoriánus felekezetnek jellemzően mindig (szinte mindig) van egy keleti-katolikus "változata", jellemzően ez jelentéktelen méretű az eredeti egyházhoz képest. Pl. miafizita örmény egyház - 8 millió fő, örmény-katolikus egyház - 0,5 millió fő. Ebben egyetlen kivétel van: a nesztoriánusok, a nesztoriánus egyházak kisebb létszámúak, mint a nesztoriánus egyházból kiszakadt keleti-katolikus káld egyház. Egyedül a Maronita Egyház és az italo-albánok nem származnak valamelyik keleti egyházból, ez a két keleti-katolikus részegyház mindigis a római pápához tartozott, az összes többi mind katolikus missziós tevékenység eredménye ortodoxok, miafiziták vagy nesztoriánusok között.

A latin-katolikusok a latin nyelvet és az adott közösség helyi nyelvét használják egyházi nyelvként. A keleti-katolikusok egyházi nyelve az egyházi szláv, a görög, a szír (arámi), a kopt, a geez, az örmény, valamint a helyi nyelvek. A szír asszír-arámi nyelv nagy büszkeségre ad okot használói körében mind a mai napig, ugyanis ez volt Jézus anyanyelve. Íme a Miatyánk ezen a nyelven:

A független, szakadár katolikusok olyan katolikusok, akik az I. vagy a II. vatikáni zsinat döntései ellen tiltakozva szakadtak el a katolikus egyháztól. A számuk kb. 25 millió. Ugyanazokat a hittéleket hirdetik, mint a római katolikusok, egy részük nem ismeri el a római pápa tévedhetetlenségét (s ezzel együtt Szűz Mária szeplőtelen fogantatását sem), más részük elismeri ezt, de a római pápai trónt betöltetlennek tekinti. A független katolikusok egy része nem valamely zsinati döntések miatt, hanem politikai okokból szakadt el, önkéntes alapon vagy kényszerből. Az önkéntes alapra példa a közel egymillió hívővel rendelkező független brazíl katolikus egyház, mely kommunistaszimpatizáns elveket vall, s a Vatikán és a brazíl katonai diktatúra közti kapcsolatok miatt szakadt el. A kényszerelszakadásra példa a kínai független katolikus egyház: a kínai hatóságok megtiltották a XX. sz. 50-es éveiben, hogy Kínában olyan egyház működjön, melynek külföldön van a székhelye, mire válaszként a kínai katolikus egyház egy része illegalitásba vonulva ellenszegült az új rendelkezésnek, míg egy másik része azt elfogadva, szakított a római pápával, megtartva egyébként a katolikus dogmákat.

A szakadár katolikusok egy része kizárólag a latin nyelvet használja egyházi nyelvként, a többiek a latint és az adott közösség helyi nyelvét.

Ortodoxok

Az ortodoxok száma kb. 300 millió. Ebből kb. 280 millió tagja van a kanonikus, elismert ortodox felekezeteknek, jelenleg 15 ilyen ortodox részegyház létezik (konstantinápolyi, alexandriai ortodox, antiókiai ortodox, jeruzsálemi ortodox, orosz, román, görög, bolgár, szerb, amerikai, grúz, ciprusi, lengyel, cseh-szlovák, albán). A többiek egy része vagy valamely általános el nem elismert felekezet tagsága, vagy valamely ortodox egyházból valamilyen kánonbéli különbség miatt elszakadt csoportok tagsága.

Az ortodoxia a fő vallás Kelet-Európában, a Balkánon, valamint Cipruson. Jelentős ortodox kisebbség van Szíriában, Libanonban, s Izraelben.

Az ortodoxia önálló identitása 1054-től kezdődik a katolicizmustól történt szétválása óta. Természetesen az ortodoxia magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s a katolikusokat pedig eretnekeknek. A katolikusok eretnek minősítését az ortodoxok 1965-ben visszavonták. Az eretnek minősítés visszavonása csak annyit jelent, hogy az ortodoxok elismerték a katolikusokat "érvényes egyházként", azonban ez nem változtat azon az állásponton, hogy szakadárnak tartják őket, azaz a két egyház között nincs hitközösség. Hitközösség nem is alakulhat ki, hiszen fontos dogmatikai különbségek vannak a két egyház között (e különbségek száma egyébként nem sok, de alapjellegűek), melyek nem egyeztethetőek össze. Az esetleges egyesülést a katolikus fél úgy képzeli el, hogy az ortodoxok minden vitás pontban átveszik a katolikus értelmezést, majd betagalódnak a keleti-katolikus egyházak közé, azaz a római pápa egyházfői hatalma alá. Ezzel szemben az ortodoxok az egyesülést úgy képzelik el, hogy a katolikusok minden vitás pontban átveszik az ortodox értelmezést, majd elismerik, hogy a római pápa csak a Római Egyház feje, s a Római Egyház pedig csak egyik az egymástól független részegyházak közül, melyeknek nincs közös egyházfőjük a szó felsőbbségi értelmében. Tehát ez egy megvalósíthatatlan egység.

A nem-elismert ortodox egyházak mindenben a közös ortodox dogmákat követik. El nem ismertségük fő oka elsősorban juriszdikciós vita.

A kánonbéli viták miatt elszakadt ortodox szakadárok elsősorban azért szakadtak el, mert valamely kánonbeli kérdésben valamely régebbi hagyományt favorizálnak. Ami a dogmákat illeti, nincs különbség köztük és a többi ortodox között.

Az ortodoxok egyházi nyelve az egyházi szláv, a görög, valamint a helyi nyelvek.

Hagyományos apostoli egyházak - katolikusok, ortodoxok, miafiziták, nesztoriánusok

Először is maga az elnevezés. Valójában mindegyik egyház katolikusnak (= egyetemes) és ortodoxnak (= igazhitű) vallja magát. A katolikust tehát a szó szűkebb értelmében használjuk. Az ortodox elnevezés esetében nagyobb a probléma, ugyanis a szó szerepel a legtöbb ortodox és miafizita egyház rövid nevében is. Angolul az első csoportot eastern orthodox, a másodikat oriental orthodox néven szokás nevezni - sajnos ez nem alkalmazható magyarul, így maradjunk annyiban, hogy az első csoport az "ortodox", a második pedig a "miafizita".

Összesen közel 1,6 millárd fő tartozik ezekhez az egyházakhoz. Ezek azok az egyházak, melyek nemcsak hitbéli értelemben, hanem "adminisztratív" értelemben is az eredeti egyház közvetlen mai folytatásának tartják magukat, s hitük forrása jellemzően nem csak a Biblia, hanem a Hagyomány is. Valójában - bár ez így nincs kimondva - az első helyet éppen a Hagyomány foglalja el, s annak írásos része a Biblia, azaz a lényeg maga az Egyház, s a Biblia meg a Hagyomány már az Egyház következménye.

Ezek az eredeti 5 apostoli részegyház örökösei - ezek a Jeruzsálemi Egyház, a Római Egyház, az Alexandriai Egyház, az Antiókiai Egyház, s a Konstantinápolyi Egyház. Kicsit leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a Római Egyházból származnak a katolikusok, a Konstantinápolyi Egyházból és a Jeruzsálemi Egyházból az ortodoxok, az Alexandriai és az Antikókiai Egyházból pedig a miafiziták. Fontos pontosítás, hogy az 5 részegyháznak a korai egyházban csak a Római Birodalom területén volt közvetlen juriszdikciójuk. A Birodalmon kívül megszervezett egyházi területek autonóm státuszt, kvázi független státuszt kaptak az Antiókiai Egyház ellenőrzése alatt, vezetőjük rangja pátriárka helyett "katolikosz" lett. Négy ilyen egyházi egység jött létre: a mai Grúziában, a mai Örményországban, a mai Azerbajdzsánban és a mai Irakban.

Az azerbajdzsáni katolikoszi cím megszűnt az idők folyamán, az örmény katolikosz alá került volt területe. A grúz katolikoszi cím örököse a mai grúz ortodox egyház feje. Az örmény katolikoszi cím a miafizitákhoz került, később a katolikusok felállítottak egy saját örmény-katolikus katolikoszt is. Ami az iraki katolikoszt illeti, ennek örökösei a nesztoriánusok ill. a nesztoriánusból keleti-katolikussá vált káld egyház, valamint több indiai miafizita és keleti-katolikus egyházfő is e cím jogutódjának tartja magát. Ma már a független egyházak katolikoszai a katolikosz és a pátriárka címet színonímaként használják, sok esetben a katolikosz-pátriárka címet alkalmazva.

Érdekes összehasonlítani, hogy az egyes ősi pátriárkai és katolikoszi címek mai viselői milyen létszámú hívői mennyiségű egyházakkal rendelkeznek, mert sokszor tévedést okoz, hogy ugyanazt a címet használja több egyház. A legtöbb esetben arról van szó, hogy a cím a gyakorlatban egyetlen felekezeté, a többiek pedig hozzájuk képest eltörpülnek.

1. Római pápa: ez a legegyszerűbb, hiszen ez egyezik a katolikus hívek számával, s ma már csak a Katolikus Egyház vezetője használja ezt a címet - eredetileg a konstantinápolyi pátriárka is használta az 1054-es egyházszakadás után, azonban a cím nincs használatban 1965 óta, amióta az ortodoxok és a katolikusok visszavonták egymás kölcsönös kiközösítését.

2. Konstantinápolyi pátriárka:

- az ortodox konstantinápolyi egyház feje, hívők száma: 3,5 millió,

- a miafizita konstantinápolyi egyház (mely az örmény egyház autonóm részegyháza)feje, hívők száma: néhány ezer, hivatalosan is konstantinápolyi örmény pátriárkának nevezi magát.

Történelmileg létezett katolikus konstantantinápolyi pátriárka is, de 1965-ben a katolikusok hivatalosan megszűntették a címet (ami persze eleve csak jelképes volt), amikor az ortodoxok és a katolikusok visszavonták egymás kölcsönös kiközösítését.

3. Alexandriai pápa (pátriárka):

- a miafizita alexandriai kopt egyház feje, hívők száma: 16 millió,

- az ortodox alexandriai egyház feje, hívők száma: 1,5 millió,

- a keleti-katolikus melkita egyház feje, hívők száma: 1,3 millió,

- a keleti-katolikus kopt-katolikus egyház feje, hívők száma: 150 ezer.

Hozzá kell tenni ehhez, hogy a melkita egyházfő ezen címe jelképes, egyházának nincsenek struktúrái az alexandriai egyház törzsterületén. Ami pedig az ortodox egyházat illeti, az 1,5 millió fő egész Afrikára vonatkozik, viszont Egyiptomban alig 300 ezer híve van, azaz ötvenszer kevesebb, mint a miafizita kopt egyháznak.

4. Jeruzsálemi pátriárka:

- az ortodox jeruzsálemi egyház feje, hívők száma: 130 ezer,

- a keleti-katolikus melkita egyház feje, hívők száma: 1,3 millió,

- a katolikus egyház jeruzsálemi latin pátriárkátusának feje, hívők száma: 5 ezer,

- a miafizita jeruzsálemi egyház (mely az örmény egyház autonóm részegyháza) feje, hívők száma: 10 ezer.

Hozzá kell tenni ehhez, hogy a melkita egyházfő ezen címe jelképes, egyházának nincsenek struktúrái a jeruzsálemi egyház eredeti területén.

5. Antiókiai pátriárka:

- a miafizita antiókiai egyház feje, hívők száma: 6 millió,

- az ortodox antiókiai egyház feje, hívők száma: 1 millió,

- a keleti-katolikus melkita egyház feje, hívők száma: 1,3 millió,

- a keleti-katolikus maronita egyház feje, hívők száma: 3 millió,

- a keleti-katolikus szír-katolikus egyház feje, hívők száma: 150 ezer.

Ami az örmény,  a grúz és mai Irak területén létezett katolikoszi cím örököseit illeti, a helyzet pedig a következő:

1. A grúz katolikosz címet ma egyedül az ortodox grúz egyház vezetője használja, hívők száma: 3,5 millió.

2. Az örmény katolikoszi címet használja:

- a miafizita örmény egyház feje, hívők száma: 8 millió,

- a keleti-katolikus örmény-katolikus egyház feje, hívők száma: 550 ezer.

3. Kelet katolikosza:

- a miafizita indiai egyház feje, hívők száma: 2 millió,

- a miafizita indiai szír egyház (a miafizita antiókiai egyház autonóm része) feje, hívők száma: 1,2 millió,

- a nesztoriánus Asszír Keleti Egyház feje, hívők száma: 600 ezer,

- a nesztoriánus Ősi Keleti Egyház feje, hívők száma: 300 ezer,

- a keleti-katolikus káld egyház feje, hívők száma: 2,5 millió,

- a keleti-katolikus szír-malankár egyház feje, hívők száma: 400 ezer,

- a keleti-katolikus szír-malabár egyház feje, hívők száma: 4 millió.

Most a katolikusok, ortodoxok, miafiziták és nesztoriánusok fő közös vonásait részletezném:

- mind a 4 magát tartja az eredeti egyháznak, azaz folyamatos, megszakításmentes történetet hirdet, a másik hármat úgy tekinti, hogy azok elszakadtak tőle a történelem folyamán,

- az apostoli jogfolytonosságot hirdeti,

- hit a Szentháromságban,

- a szentek tisztelete, a szentek között a legnagyobb Szűz Mária,

- a hit forrása a Biblia és a Hagyomány, melyet kizárólag az Egyház képes teljes mértékben hitelesen értelmezni,

- 7 szentség vagy legalábbis 7 fő szentség, melyek közül azonos: papság, keresztség, eucharisztia, gyónás.

- 3 papi rend: püspökök, papok, diakónusok,

- a eucharisztiában Jézus tényleges jelenlétét hirdeti (átlényegülés),

- a megváltást, az üdvözülést Isten minden embernek felajánlja, ez a hit és a jó cselekedetek eredménye.

Főbb különbségek:

Egy kis teológia...

Mielőtt belekezdenénk az egyes irányzatok prezentálásába, szükséges egy kis dogmatikai bevezető. A keresztény vallás egyik legnagyobb sajátossága a Szentháromság-tan. Bár a korai egyház úgy tartotta, hogy a Szentháromság magyarázata amolyan isteni titok, s  ember nem képes megérteni teljes mértékben, szükséges volt valahogy mégis megmagyarázni, hogy mi is az a Szentháromság. A különböző magyarázási kísérletek álltak sok esetben az egyházi viták középpontjában.

Maga a Szentháromság-tan viszonylag gyorsan győzött az azt elutasító egyéb elképzelésekkel szemben. A két véglet a gnosztikus és az ariánus elképzelés volt, mindkettő elutasította a Szentháromságot más-más szempontból. A gnosztikusok Jézust egyszerűen szellemi lénynek tekintik, aki az emberek előtt emberként jelent meg. Az ariánusok pedig Jézust egyszerű embernek tekintették, akit Isten kiválasztott, így Istenhez hasonlatos lett. Később a reformáció során újra megjelent egyes csoportok körében az ariánus nézet, sőt gyakorlatilag ez az iszlám vallás álláspontja is Jézusról. A "mainstream" keresztény álláspont ezzel kapcsolatban a niceai zsinaton (325) írásban is megfogalmazásra került, mint az egyetlen érvényes álláspont: azaz Jézus nem hasonló az Atyához, hanem ugyanaz, mint ő. Bár az ariánus álláspont még hosszú ideig létezett ezzel párhuzamosan, hivatalosan már eretnekségnek minősült.

A niceai zsinat által meghatározott hitelv azonban csak a Szentháromságnak a meghatározását adta meg, a Szentháromság három személyének kapcsolatáról, s különösen Krisztus magyarázatát illetően több álláspont létezett.

Az első kérdés az volt, hogy Krisztus emberi mivolta milyen kapcsolatban áll isteni mivoltával. A nesztorianizmusnak nevezett álláspont szerint Krisztus két személy, emberi és isteni, bár a mai nesztoriánusok ezt sosem vallották történelmük során, sőt szerintük Nesztoriosz - akiről a nesztorianizmust nevezték el - sem tanította sosem ezt. A nesztoriánusok szerint a két különbözi krisztusi személyről vallott tan Nesztoriosz félreértésén alapszik, melynek oka nyelvi és fordításbeli: a szír asszír-arámi nyelven (Nesztoriosz anyanyelve) megfogalmazott vélemény félre lett értve görögre való fordításakor!

Tehát végülis egyetértés volt abban a kérdésben, hogy Krisztus egyetlen személy. A vita abban maradt, hogy az egyetlen krisztusi személyben az isteni és az emberi természet milyen módon van jelen.

A monofizita és a miafizita álláspont szerint egyetlen természet van, egyszerre isteni és emberi: a monifizitizmus szerint az isteni rész elhomályosította az emberi természetet, míg a miafizitizmus szerint mind az isteni, mind az emberi rész jelen van az egyetlen természetében, mind a kettő a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül.

A diafizitizmus szerint viszont két természetről kell beszélni, egy isteni és egy emberi természetről, melyek mindegyike a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül van jelen.

Látható, hogy itt leginkább ugyanazt mondja a miafizita és a diafizita álláspont. A viták során a miafiziták a diafizitákat burkolt nesztorianizmussal vádolták, a diafiziták a miafizitákat pedig burkolt monofizitizmussal. Valójában a két álláspont között lényegi különbség nincs, hiszen az egy természeten belüli isteni és emberi, mindkettő a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül valójában nem igazán más, mint a két külön isteni és emberi természet, mindkettő a maga teljességében, elkülönülés és keveredés nélkül. Azonban azokban az időkben ezeket a különböző megfogalmazásokat súlyos tartalmi különbségként értékelte a közösség, így szűnt meg az egység 451-ben a miafiziták és a "többiek" között. Ami pedig a nesztoriánusokat illeti, ahol az egység 20 évvel korábban szűnt meg, itt a különbség még ennél is kevesebb, hiszen a nesztoriánusok diafizita elveket vallanak, a diafizita meghatározáson belüli értelmezésben vannak a különbségek a nesztoriánus diafizitizmus és az ortodox-katolikus diafizitizmus között. A nesztoriánus értelmezés szerint az ortodox-katolikus diafizitizmus ellentmond annak, hogy mind az isteni, mind az isteni természet keveredés nélkül van jelen Krisztusban. A nesztoriánus értelmezés szerint dogmatikailag pontatlan, amikor az ortodoxok és a katolikusok Isten születéséről és szenvedéséről beszélnek, hiszen Krisztus isteni természete sem nem születhetett, sem nem szenvedhetett, ez csak emberi természetével történhetett meg.

Ilyentájt sokan emlegetik a "pravoszláv Karácsonyt", s a legtöbb esetben úgy, hogy annak a valósághoz semmi köze...

A témával kapcsolatban Magyarországon, s főleg a magyar sajtóban jelentős mennyiségű tévhit él, sajnos még a színvonalas magyar sajtóban is gyakran olvasni téves információkat. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy Magyarországon kívül mindenki mindennel tisztában lenne a témát illetően, de meggyőződésem, hogy Magyarországon az átlagosnál több a tévhit, s sajnálatos módon a tévhitek egy része erős gyökeret vert. Célom ezért az, hogy a témát körüljárjam, s a tévgyökereket kihúzogassam a magyar talajból.

Először maga az elnevezés! Magyarul használjuk az ortodox kifejezést, s ne a pravoszláv szót, ami - bár a szláv nyelvú ortodoxok így nevezik magukat - magyarul számtalan tévedésre ad lehetőséget. A szláv nyelvekben a szláv népnév és a pravoszláv szó szláv része két különböző szó, az előbbi a szlovo (szó), az utóbbi a szlava (dicsőség) szóból ered, azaz az egyiknek a másikhoz semmi köze.

Sajnálatos módon azonban magyarul a kettő egybeesik, összefonódik, így arra a logikus, de teljesen hibás következtetésre ad lehetőséget, mintha a pravoszláv szónak valamilyen kapcsolata lenne a szlávokkal, mint néppel vagy nyelvvel. Aláhúzom: a pravoszláv szónak semmilyen kapcsolata nincs a szláv népnévvel vagy a szláv nyelvekkel.

A szláv nyelvekben használatos православ (pravoszláv) szó valójában a görög ορθός δόξα (ortosz doxa = helyes dicsőítés) kifejezés szláv nyelvre való lefordítása, tehát a pravoszláv szó a szláv nyelvekben pontosan ugyanezt jelenti: helyesen dicsőít, azaz helyes módon dicsőíti Istent, fordítható akár "igaz hit" formában is.

Látható, hogy a pravoszláv szónak így semmi köze a szlávokhoz. A magyar potenciális kavarodás miatt, ezért az ortodox vagy ortodox keresztény kifejezés javaslandó.

Sajnos a kavarodás nem csak potenciális, már olvastam magyar cikket a pravoszlávok és az ortodoxok harcairól, a keleti szláv és a pravoszláv törzsek történelmi kapcsolatairól, stb.

Magyarországon használatos még a görögkeleti kifejezés. Egy részről ez hibás, mert sem nem feltétlenül görög, sem nem feltétlenül keleti az ortodox kereszténység. Más részről történelmileg ez egy sértő kifejezés, mely a Katolikus Egyház lenéző hozzáállásat testesítette meg az ortodox keresztények irányában. Bár ma már nem sértő cél van a kifejezés használata mögött, sőt egyes magyarországi ortodoxok magukra is használják, jobb a kifejezés kerülése.

A XIX. sz. végéig volt még egy magyar kifejezés az ortodoxokra: nem egyesült keleti, ami szerencsére azóta kihalt, ez egy teljesen katolikus terminológia volt, ma már a katolikusok sem használják.

További ok a görögkeleti szó mellőzésére, hogy erősen keverik a görögkatolikus szóval. A görögkatolikusok olyan katolikusok, akik a bizánci rítust használják.

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert a rítus szintén félreértésre ad okot. A rítus az egyes templomi szertartások összeségét jelenti, azaz bizonyos módozat arra nézve, hogy a templomi szertartásokat milyen módon viszik végbe.

Többféle rítus létezik, a 6 fő keresztény rítus:

- latin,

- bizánci,

- alexandriai,

- örmény,

- antiókiai vagy nyugati-szír,

- káldeus vagy keleti-szír.

Ezek a fő rítusok, az egyes fő rítusokon belül léteznek alváltozatok is, de most nem ez a témám, ezért erre ne térjünk ki.

Gyakori hiba a rítus keverése az egyházzal. Amikor bizánci rítust látunk, akkor hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ez egy ortodox templom, amikor meg latin rítust látunk, akkor azt gondoljuk, hogy akkor az egy katolikus templom. Természetesen ez téves ebben a formában.

A Katolikus Egyház kb. 98 %-ban a latin rítust alkalmazza, azonban 2 % a többi 5 rítus valamelyikét. Azok a katolikusok, akik a bizánci rítust használják, magyarul (és nemcsak magyarul) görögkatolikus néven ismertek. A Katolikus Egyház ugyanis a Római Egyházból (ezek a latin rítusú katolikusok) és 22 darab keleti-katolikus részegyházból áll, melyek a többi rítus valamelyikét alkalmazzák. A 22 keleti-katolikus egyház egyike a Magyar Görögkatolikus Egyház. A 22 keleti-katolikus egyház természetesen ugyanúgy a római pápa hatalma alatt áll, s ugyanazokat a hitelveket vallja, mint a Római Egyház, azonban a különböző rítus miatt külön szabályok érvényesek rájuk (a legismertebb: a keleti-katolikus pap házasodhat).

Természetesen az ortodox egyházaknak mindehhez semmi közük, az ortodox kereszténység a kereszténység külön ága, külön felekezet.

Az ortodoxok és a katolikusok immár csaknem ezer éve, 1054 óta két különálló felekezetet alkotnak, saját szervezettel és saját hitelvekkel (hozzá kell tenni: a hitelvek mind a mai napig 90-95 %-ban azonosak).

A legsemlegesebb hozzáállás az, hogy "1054 óta különállnak", mivel más szóhasználat vagy katolikus vagy ortodox szellemiségben részrehajló lenne.

A katolikus szemlélet úgy tartja, hogy a római pápa a kereszténység feje, így az ortodoxok szakadárok, mert 1054-ben elszakadtak az Egyetemes Egyháztól.

Ezzel ellentétben az ortodox szemlélet azt vallja, hogy a római pápa kizárólag a Római Egyház feje, s sosem volt a kereszténység feje, sőt eleve nem is létezik olyan pozíció, hogy "a kereszténység feje". Az ortodox szemlélet szerint történelmileg 5 nagy egyházközpont alakult ki a korai kereszténységben (Jeruzsálem, Antiókia, Alexandria, Róma, Konstantinápoly), ezen egyházközpontok püspökei kiemelkedtek a környező keresztény egyházi közösségek közül, azok vezetőivé váltak, így az 5 püspök megkapta a tiszteletbeli pápa ill. pátriárka címet (a két szó ugyanazt jelenti, az előbbi latin, az utóbbi görög). Ezek egymással egyenrangú egyházi egységek, vezetőik között nincs alárendeltségi viszony. Lévén Róma volt a Római Birodalom fővárosa, a római pátriárka (pápa) tiszteletbeli elsőbbséget élvezett, de nem volt hatalma a többi pátriárka (pápa) felett. Az ortodox szemlélet szerint az eredeti 5 önálló részegyházhoz csatlakozhatnak új, szintén önálló részegyházak is, mint ahogy ez meg is történt. Tehát az ortodox szemlélet szerint 1054-ben a katolikusok szakadtak el az Egyetemes Egyháztól.

Az ortodox keresztények az esetek 99 %-ában a bizánci rítust követik, azonban a maradék 1 % latin rítusú. (A többi rítus nem alakult ki történelmi okok miatt).

Az ortodox kereszténység jelenleg 15 elismert önálló (hivatalos kifejezéssel: autokefál) egyházra tagozódik. Ezek mind szervezetilag önállóak, a közös hitelvek tartják őket egyben. A 15 egyház a következő, mindegyiket belinkelem az adott egyház hivatalos, lehetőleg angol nyelvű honlapjához (ahol van), hogy akit érdekel, az megnézhesse (betűrendes sorrendben):

- Albániai,

- Alexandriai,

- Amerikai,

- Antiókiai,

- Bolgár,

- Ciprusi,

- Csehországi-Szlovákiai,

- Görögországi,

- Grúz,

- Jeruzsálemi,

- Konstantinápolyi,

- Lengyelországi,

- Orosz,

- Román,

- Szerb,

A pontosság kedvéért: vannak "nem elismert" ortodox egyházak is a fentieken kívül, de most nem ez a témánk. A felsorolt 15 egyházból az orosznak és az antiókiainak vannak latin rítust követő templomai is, a többi egyház kizárólag a bizánci rítust követi.

Na és akkor a Karácsony?

Karácsony az december 25-én van. Mindig, mindenhol. Minden ortodox templom december 25-én ünnepli a Karácsonyt. Az egyházi naptárban ez áll: december 25. - Karácsony. Viszont az ortodox egyházak nem mind ugyanazt a naptárat használjak, ezért egyes ortodox egyházak esetében előfordul, hogy az egyházi naptár szerinti december 25. a hivatalos "világi" naptárban január 7. De nem minden esetben, ezért tévedés "ortodox naptárról" beszélni - ilyen nincs ugyanis. Lássuk ezt részletesebben!

A katolikus egyház a XVI. században áttért az addigi juliánus naptárról a gregoriánus naptárra. Az ortodox egyházak - mivel szervezetileg 15 önálló egyházat alkotnak - egyenként döntöttek arról, hogy maradjanak-e a juliánus naptárnál, vagy térjenek-e át a gregoriánusra. A döntés szerint alakult ki két csoport: réginaptáristák és újnaptáristák. A réginaptáristák azok, akik kizárólag a juliánus naptárat használják, náluk amikor a templomi naptárban december 25. van, akkor a külvilágban már január 7. van. Ezzel szemben az újnaptáristák fele-fele arányban használják a juliánus és a gregoriánus naptárat (pontosabban nem a gregoriánus naptárat használják, hanem az újjuliánus naptárat, de most erre ne térjünk ki, mert a kettő gyakorlati értelemben ugyannak tekinhető), mégpedig oly módon, hogy a fix dátumú ünnepeket a gregoriánus naptár szerint számolják, a mozgó dátumúakat viszont a juliánus naptár szerint. Tehát az újnaptárista ortodoxoknál a templomi naptár szerinti december 25. egyezik a külső világ december 25. dátumával. Azaz az újnaptárista ortodoxoknál a Karácsony (egy fix dátumú ünnep) ugyanakkor van, mint a katolikusoknál, viszont 13 nappal korábban, mint a réginaptárista ortodoxoknál. Ami viszont a Húsvétet illeti (ami egy mozgó dátumú ünnep), az ugyanakkor van a réginaptárista ortodoxoknál és az újnaptárista ortodoxoknál, s - általában, de nem mindig - máskor mint a katolikusoknál.

A 15 ortodox egyház közül újnaptáristák a következők: alexandriai, antiókai, bolgár, ciprusi, görögországi, konstantinápolyi, lengyelországi, román.

Az albániai, az amerikai és a cseh-szlovák egyház pedig engedélyezi templomjainak, hogy saját hatáskörben döntsenek újnaptárista vagy réginaptárista rendet alkalmaznak-e, bár többségileg újnaptáristák.

(A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy vannak "legújabbnaptáristák" is, akik teljesen a gregoriánus naptárt alkalmazzák, azaz a mozgó dátumú ünnepekre is, ez az Észt Ortodox Egyház és a Finn Ortodox Egyház, ezek azonban nem független egyházak, hanem a Konstantinápolyi Egyház részegységei.)

Akkor valami kicsit más...

Ha már úgyis itt tartunk, elkanyarodnék a témától egy kissé, s felvetném, hogy az ortodox egyházakon kívül más egyházak is vannak, melyek magukat ortodoxnak nevezik.

Ismert, hogy a kereszténység történetében az 1054-es katolikus-ortodox szakadás előtt volt még 2 máig kiható szakadás: 431-ben és 451-ben. 431-ben a nesztoriánus szakadás történt, 451-ben pedig a monofizita szakadás. Természetesen itt is nagyon óvatosan kell bánni a terminológiával, hiszen azt mondani, hogy ezek az egyházak kiszakadtak az Egyetemes Egyházból katolikus-ortodox részrehajlás, mivel ezen egyházak szempontjából éppen az akkor még egységes katolikus-ortodox rész szakadt el. A szóban forgó egyházak közkeletű magyar elnevezése ókeleti, ami egy viszonylag jó név, tekintve, hogy jól megkülönbözteti őket az ortodox keresztényektől. Egyetlen gond, hogy nem különbözteti meg a név a 431-es szakadást a 451-es szakadástól, de itt a szakirodalomban népszerű - bár nem pontos - név lehet a előzőekre a nesztoriánus, az utóbbiakra pedig az antikhalkhedóni vagy miafizita.

Ami a miafizita egyházakat illető, a szervezetük ugyanaz, mint az ortodox egyházaké, azaz nincs közös szervezetük, ez 6 egymástól független egyház, melyeket csak a közös hitelvek kötnek össze. Amire oda kell csupán figyelni, hogy ezek az egyházak magukat szintén ortodoxnak nevezik, bár a használt terminológia szerint nem azok. Az angol szakirodalom ezt a problémát úgy intézi el, hogy az szó szoros értelmében ortodoxokat eastern orthodox néven, míg a miafizita egyházakat oriental orthodox néven nevezi. Sajnos magyarul ez nem alkalmazható!

Érdekes elmondani, hogy már említett 5 eredeti nagy egyházközpontból (Jeruzsálem, Róma, Bizánc, Alexandria, Antiókia) az Alexandriai Egyház és az Antiókiai Egyház szinte teljes egészében a miafizita álláspontot fogadta el 451-ben, azaz e ősi egyházak mai 3 (katolikus, ortodox, miafizita) jogutóda közül a legjelentősebb mind a mai napig a miafizita rész. 451-ben szinte az összes észak-afrikai keresztény, valamint a kisázsiai keresztények többsége a miafiafizita oldalt támogatta.

Mivel mind a három irányzat (katolikus, ortodox, miafizita) magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s a többieket meg szakadárnak, ennek kifejezésére mindegyik irányzat magát tartja egyetlen jogfolytonos képviselőjének az ősi egyházi központoknak. Így például alexandriai pápából HÁROM is van, egy katolikus, egy ortodox és egy miafizita. A tényleges helyzet persze óriási különbségeket mutat: míg a miafizita alexandriai pápának több millió híve van, addig az ortodox alexandriai pápának néhány százezer, a katolikus alexandriai pápának pedig néhány tízezer. Ugyanez mondható el az antiókiai pátriárkáról is: a miafizita pátriárka messze a legjelentősebb. Érdekesség, hogy sokáig Konstantinápolynak is 3 pátriárkája volt: az ortodoxon kívül volt miafizita és katolikus is. A katolikusok csak 1964-ben szüntették meg a katolikus konstantinápolyi pátriárkai tisztséget (ami persze merőben formális volt), ezzel gesztust gyakorolva a katolikus-ortodox megbékülés és párbeszéd jegyében. Jeruzsálem esetében is mind a mai napig 3 pátriárka van: katolikus, ortodox, miafizita.

A 6 miafizita egyház a következő, itt is mindegyikhez belinkelem az adott egyház lehetőleg hivatalos, lehetőleg angol nyelvű honlapját (ahol van), hogy akit érdekel, az megnézhesse (betűrendes sorrendben):

- Alexandriai,

- Antiókiai,

- Eritreai,

- Etióp,

- Indiai,

- Örmény.

Ami a 431-es szakadást illetí, itt nem írnék részletesebben, mert ha belekezdenék, ebből húsz oldal lenne, ez ugyanis kimeríthetetlen és csodálatos téma, ezért az érdeklődőknek javasolnám a magyar Wikipédia Asszír Keleti Egyház szócikkét.