Hagyományos apostoli egyházak II.

Katolikusok

A keresztények kb. fele katolikus. Ennek 98 %-a római katolikus (ebbe beleértve a szűkebb értelemben vett római azaz latin katolikusokat és a keleti katolikusokat), a többi 2 % "szakadár" katolikus. A katolikusok száma kb. 1,2 milliárd fő. Fontos pontosítás, hogy mind itt, mind a továbbiakban a megadott számok nem a hívők, hanem az egyháztagok számát jelentik, az egyháztagot a szó nominális értelmében használva.

A katolicizmus a fő vallás Dél-Amerikában, Közép-Amerikában, Dél- és Közép-Európában, Közép-Afrikában és a Fülöp-szigeteken. A protestáns és ortodox többségű területeken a katolicizmus jellemzően a második legnagyobb keresztény vallás.

A katolicizmus önálló identitása 1054-től kezdődik az ortodoxiával történt szétválás óta. Természetesen a katolicizmus magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s az ortodoxokat pedig eretnekeknek. Az ortodoxok eretnekeknek való minősítését a katolikusok 1965-ben visszavonták. Az eretnek minősítés visszavonása csak annyit jelent, hogy a katolikusok elismerték az ortodoxokat "érvényes egyházként", azonban ez nem változtat azon az állásponton, hogy szakadárnak tartják őket, azaz a két egyház között nincs hitközösség. Hitközösség nem is alakulhat ki, hiszen fontos dogmatikai különbségek vannak a két egyház között (e különbségek száma egyébként nem sok, de alapjellegűek), melyek nem egyeztethetőek össze. Az esetleges egyesülést a katolikus fél úgy képzeli el, hogy az ortodoxok minden vitás pontban átveszik a katolikus értelmezést, majd betagalódnak a keleti-katolikus egyházak közé, azaz a római pápa egyházfői hatalma alá. Ezzel szemben az ortodoxok az egyesülést úgy képzelik el, hogy a katolikusok minden vitás pontban átveszik az ortodox értelmezést, majd elismerik, hogy a római pápa csak a Római Egyház feje, s a Római Egyház pedig csak egyik az egymástól független részegyházak közül, melyeknek nincs közös egyházfőjük a szó felérendeltségi értelmében. Tehát ez egy megvalósíthatatlan egység.

A római katolikusok száma kb. 1175 millió fő, belőlük a legtöbb, 1150 millió a latin (szűkebb értelemben vett római) katolikus, a többi keleti katolikus (pl. görögkatolikus), akiknek a létszáma kb. 25 millió fő.

A keleti-katolikusok olyan egyházak, melyek nem tartóznak a szűkebb értelemben vett Római Egyházhoz, de a római pápa egyházfősége alatt állnak. Hagyományosan a római pápának több címe van: Róma püspöke, Itália prímása, a Nyugat pátriárkája, s végül római pápa. A latin-katolikusok a római pápa alatt állnak annak Nyugat-pátriárkai minőségében is, míg a keleti-katolikusok nem állnak Nyugat pátriárkája alatt, csak a római pápa alatt. Emiatt külön egyházi törvénykönyv vonatkozik a latin katolikusokra és a keleti katolikusokra. A dogma természetesen ugyanaz, azonban a kánonban vannak egyes különbségek, a legismertebb: a keleti-katolikus papok nősülhetnek.

Tehát a római katolikus egyház valójában 23 részegyházból áll: a latin egyházból és a 22 keleti-katolikus egyházból. Ez a 23 részegyház azonban nem független egyházak, hanem az egységes katolikus egyház részei, azaz hibás a helyzetet összehasonlítani az ortodoxiával és a miafizitizmussal, ahol valóban 15 ill. 6 adminisztratív értelemben teljesen független egyházról beszélhetünk, melyek között nincs adminisztratív függőség, "csak" a közös hit köti őket össze. A katolikus részegyházak a római pápa egyházfősége alatt állnak adminisztratív értelemben, azaz ezek nem külön egyházak.

A 22 keleti-katolikus egyház státusza eltérő. Autonómia szempontjából négy csoportra oszlanak: pátriárkai egyházak, nagyérseki egyházak, érseki egyházak, egyéb egyházak. A pátriárkai egyházak (káld katolikusok, kopt katolikusok, maroniták, melkiták, örmény katolikusok, szír katolikusok) saját maguk választják meg vezetőjüket, a nagyérseki egyházak (román görögkatolikusok, szír-malabárok, szír-malankárok, ukrán görögkatolikusok) szintén saját maguk választják meg vezetőjüket, de a megválasztás csak a római pápa jóváhagyása után lép hatályba. Ezzel szemben a 3 érseki egyház (etióp katolikusok, ruszin görögkatolikusok, szlovák görögkatolikusok) vezetőjét a pápa nevezi ki, bár jelentős önállóságot élveznek az adott terület katolikus egyházszervezetén belül. A többi 9 "egyéb" keleti-katolikus egyház (albán görögkatolikusok, belarusz görögkatolikusok, bolgár görögkatolikusok, görög bizánci katolikusok, horvát görögkatolikusok, italo-albánok,  macedón görögkatolikusok, magyar görögkatolikusok, orosz görögkatolikusok) pedig részei a rendes helyi katolikus egyházszervezetnek.

A keleti-katolikus egyházak eredete az esetek nagy többségében a katolikus missziós tevékenység az ortodox, miafizita és nesztoriánus egyházak között. Így a legtöbb ortodox, miafizita és nesztoriánus felekezetnek jellemzően mindig (szinte mindig) van egy keleti-katolikus "változata", jellemzően ez jelentéktelen méretű az eredeti egyházhoz képest. Pl. miafizita örmény egyház - 8 millió fő, örmény-katolikus egyház - 0,5 millió fő. Ebben egyetlen kivétel van: a nesztoriánusok, a nesztoriánus egyházak kisebb létszámúak, mint a nesztoriánus egyházból kiszakadt keleti-katolikus káld egyház. Egyedül a Maronita Egyház és az italo-albánok nem származnak valamelyik keleti egyházból, ez a két keleti-katolikus részegyház mindigis a római pápához tartozott, az összes többi mind katolikus missziós tevékenység eredménye ortodoxok, miafiziták vagy nesztoriánusok között.

A latin-katolikusok a latin nyelvet és az adott közösség helyi nyelvét használják egyházi nyelvként. A keleti-katolikusok egyházi nyelve az egyházi szláv, a görög, a szír (arámi), a kopt, a geez, az örmény, valamint a helyi nyelvek. A szír asszír-arámi nyelv nagy büszkeségre ad okot használói körében mind a mai napig, ugyanis ez volt Jézus anyanyelve. Íme a Miatyánk ezen a nyelven:

A független, szakadár katolikusok olyan katolikusok, akik az I. vagy a II. vatikáni zsinat döntései ellen tiltakozva szakadtak el a katolikus egyháztól. A számuk kb. 25 millió. Ugyanazokat a hittéleket hirdetik, mint a római katolikusok, egy részük nem ismeri el a római pápa tévedhetetlenségét (s ezzel együtt Szűz Mária szeplőtelen fogantatását sem), más részük elismeri ezt, de a római pápai trónt betöltetlennek tekinti. A független katolikusok egy része nem valamely zsinati döntések miatt, hanem politikai okokból szakadt el, önkéntes alapon vagy kényszerből. Az önkéntes alapra példa a közel egymillió hívővel rendelkező független brazíl katolikus egyház, mely kommunistaszimpatizáns elveket vall, s a Vatikán és a brazíl katonai diktatúra közti kapcsolatok miatt szakadt el. A kényszerelszakadásra példa a kínai független katolikus egyház: a kínai hatóságok megtiltották a XX. sz. 50-es éveiben, hogy Kínában olyan egyház működjön, melynek külföldön van a székhelye, mire válaszként a kínai katolikus egyház egy része illegalitásba vonulva ellenszegült az új rendelkezésnek, míg egy másik része azt elfogadva, szakított a római pápával, megtartva egyébként a katolikus dogmákat.

A szakadár katolikusok egy része kizárólag a latin nyelvet használja egyházi nyelvként, a többiek a latint és az adott közösség helyi nyelvét.

Ortodoxok

Az ortodoxok száma kb. 300 millió. Ebből kb. 280 millió tagja van a kanonikus, elismert ortodox felekezeteknek, jelenleg 15 ilyen ortodox részegyház létezik (konstantinápolyi, alexandriai ortodox, antiókiai ortodox, jeruzsálemi ortodox, orosz, román, görög, bolgár, szerb, amerikai, grúz, ciprusi, lengyel, cseh-szlovák, albán). A többiek egy része vagy valamely általános el nem elismert felekezet tagsága, vagy valamely ortodox egyházból valamilyen kánonbéli különbség miatt elszakadt csoportok tagsága.

Az ortodoxia a fő vallás Kelet-Európában, a Balkánon, valamint Cipruson. Jelentős ortodox kisebbség van Szíriában, Libanonban, s Izraelben.

Az ortodoxia önálló identitása 1054-től kezdődik a katolicizmustól történt szétválása óta. Természetesen az ortodoxia magát tartja az Egyetemes Egyháznak, s a katolikusokat pedig eretnekeknek. A katolikusok eretnek minősítését az ortodoxok 1965-ben visszavonták. Az eretnek minősítés visszavonása csak annyit jelent, hogy az ortodoxok elismerték a katolikusokat "érvényes egyházként", azonban ez nem változtat azon az állásponton, hogy szakadárnak tartják őket, azaz a két egyház között nincs hitközösség. Hitközösség nem is alakulhat ki, hiszen fontos dogmatikai különbségek vannak a két egyház között (e különbségek száma egyébként nem sok, de alapjellegűek), melyek nem egyeztethetőek össze. Az esetleges egyesülést a katolikus fél úgy képzeli el, hogy az ortodoxok minden vitás pontban átveszik a katolikus értelmezést, majd betagalódnak a keleti-katolikus egyházak közé, azaz a római pápa egyházfői hatalma alá. Ezzel szemben az ortodoxok az egyesülést úgy képzelik el, hogy a katolikusok minden vitás pontban átveszik az ortodox értelmezést, majd elismerik, hogy a római pápa csak a Római Egyház feje, s a Római Egyház pedig csak egyik az egymástól független részegyházak közül, melyeknek nincs közös egyházfőjük a szó felsőbbségi értelmében. Tehát ez egy megvalósíthatatlan egység.

A nem-elismert ortodox egyházak mindenben a közös ortodox dogmákat követik. El nem ismertségük fő oka elsősorban juriszdikciós vita.

A kánonbéli viták miatt elszakadt ortodox szakadárok elsősorban azért szakadtak el, mert valamely kánonbeli kérdésben valamely régebbi hagyományt favorizálnak. Ami a dogmákat illeti, nincs különbség köztük és a többi ortodox között.

Az ortodoxok egyházi nyelve az egyházi szláv, a görög, valamint a helyi nyelvek.